Bemutassam? Ne mutassam be?


Biztos voltam benne, hogy életem legpocsékabb vacsorája lesz. Szinte láttam magam előtt, ahogy anyámék lázas izgalommal terítenek. Egy gyenge pillanatomban ugyanis megígértem, hogy bemutatom nekik a féltve őrzött pasimat. Nem lehetett visszacsinálni.

A gyomrom görcsben. Valami zűr biztosan lesz. Pedig jó előre elrendeztem az egészet. De ki lehet biztos manapság bármiben?

Dilemma 1: Anyám a házasságra tereli a szót

Persze megesküdött, hogy nem teszi. Világosan megmondtam neki, mama, nem akarok férjhez menni. Mit válaszolt? Nem ám azt, hogy bolond lennél kislányom, van nyugodt, szabad, önálló életed. Hanem? Hogy pedig ideje volna már. Ezt mondta az anyám a saját egyetlen leánygyermekének. Sikerült teljesen nyugodt maradnom. Nem emeltem fel a hangom, nem csaptam be magam mögött az ajtót, nem ordibáltam. Csak annyit mondtam egészen halkan, hogy ezt majd én eldöntöm. Mire? Mire megsértődött. Azért megígérte, hogy hallgat. Cserébe megengedtem, hogy megmutassa a gyerekkori fényképeimet. Azokat, amiken pont olyan vagyok, mint ő volt ötven évvel ezelőtt.

Dilemma 2: Apám a második sör után politizálni kezd

Persze megesküdött, hogy nem teszi. Világosan megmondtam neki, hogy fél év van a választásokig. Még nincs kampányidőszak. Érted? Mire ő!  Mégiscsak tudnom kéne, hogy kihez adom a lányom feleségül! Papa, válaszoltam, nem leánykérés lesz. Egyszerű vacsora. Két szelet husi, saláta, tökös-mákos rétes. Max. másfél óra. Értem, válaszolta. Utánam jött a lépcsőházba. Anyádnak ne felejtsetek el virágot hozni. Úgy illik.

Dilemma 3: Gábor elfelejti kikapcsolni a telefonját

Csak egyet kérek, mondtam a hímneműnek. Mi lenne az?  Némi gúnyt véltem a hangjában csengeni. Kíséreljek meg késsel, villával enni? – kérdezte. Ne túrjam az orrom? Mutassam meg a jövedelembevallásomat? Ebben a sorrendben, próbáltam stílusban maradni. S ha lehet, vacsora közben kapcsold ki a mobilodat. Úgy nézett rám, mint az elmeháborodottra. Este hatkor?  Hétig, válaszoltam. Legfeljebb fél nyolcig, akkor úgyis kezdődik a híradó. Beleegyezett. Cserébe megígértem, én vezetek. Hogy ő ihasson.

Dilemma 4: Szeretnék végre hazamenni

Tizenegykor nem bírtam tovább. Szeretnék végre hazamenni, mondtam. A költségvetési hiánynál és az ikszedik sörnél tartottak éppen. Apám meg ő. Baromira untam. Bár nem szokásom, kimentem anyámmal mosogatni. Te, nézett rám, rendben vagytok az ágyban is? De mama, sikítottam. Csak azért kérdezem, mosogatott tovább, mert jó házasság nem képzelhető el anélkül.